Akkor szúrnak meg először, amikor hátrafordulsz a toronyház tövében, és rákiáltasz.
– Harcolj!
Épp egy pillanattal később fordulsz vissza, mint kellene, és az enyhe, csípős érzés a hasfalad jobb alsó részén először nem tűnik túl nagy gondnak. A sebet szinte azonnal elöntő forró folyadék sem ijeszt meg. Még soha nem késeltek meg. Nem tudtad, hogy ez ilyen. Amikor hátra akarsz lépni, akkor érzed, hogy itt gond lesz. És nem a feléd közelítő két, kést lazán lóbáló ember miatt. Hanem mert nem mozog a lábad. Újra hátrafordulsz.
Tudnod kell, meddig kell még kitartanod.
Látod, hogy Ő kiszabaditotta magát, és a kukák felé rohan. Ennyi. Már nem érik utol. Visszafordulsz, hogy felmérd mi vár még rád, és próbálsz előre lépsz egyet.
Akkor esel össze, amikor a parkoló felől szirénázva befordul az első rendőrautó.
Még háromszor szúrnak meg addig.
Horák Árpád 