A körülmények. És a szépség. A szépség egy mozdulat. Egy elfordított fej. Egy felvetett áll. Egy hangsúly, egy óvatos mozdulat és egy köszönés. Egy felredobott haj, egy oda nem nézés és egy dühös szó. A szépség egy billegés, egy puszi, egy távozás apró léptekkel és egy túl hangosan becsapódó ajtó. A szépség egy odacsúsztatott tárgy, egy előre eső váll, egy barát neheztelése, egy megfelelő farmer és egy olyan mosoly. Egy olyan. A szépség egy labirintusból kivezető út, egy dobbanó láb és egy váll felett visszanézés. Ha Ő csinálja. Csak, ha Ő csinálja. És a körülmények.
A körülmények olyan helyekre is elvisznek, ahova magadtól nem mentél volna el.
Horák Árpád 