Érzed a csípős reggeli hideget, ahogy egy lendületes mozdulattal kinyitod a bejárati ajtót, és kilépsz a reggeli napsütésbe. Fagypont körül van a hőmérséklet, mégis ez már a tél valamelyik utolsó napja. Valamelyik legutolsó. A vakítóan sütő nap, a csiripelő madarak és az egyre rövidülő szoknyák a tavasz beköszöntét vetítik előre.
Te feketében vagy. Tetőtől talpig.
Ahogy kettőt lépsz, és jobbra forditod a fejed, ismerősöket keresve, csalódnod kell. Az udvar üres. Megállsz. A fejed a nap felé forditod, és becsukod a szemed. Élvezed, hogy a nap melegíti a arcod. Érzed, ahogy a napsugarak behatolnak a bőröd alá.
Elindulsz. Keresel valamit.
Valami fehéret.
Horák Árpád 