A könyvespolc felé nézel. Választ vársz. Semmi reakció. Semmi. Mivel nem kapod meg a választ, megvonod a vállad, és elindulsz. Teljesen váratlanul tört rád a vágyakozás. Elemi erővel csapott le, még munka közben. Illetve amikor haza indultál. Aztán végig az egész úton. Ez határozott meg mindent. És elment a legvégsőkig. A legvégső határig.
De nem lépte át.
Az egész olyan, mint a szélkakas. Forog. Követhetetlenül. Annak ellenére, hogy pontosan tudod, mi a helyzet, van egy nagyon erős zavar. Hihetetlenül erős. Akadályoz, és ha kell, befolyásol. Ma azonban történt valami. Megáttad a fényt.
A fényt az alagút végén. Végre. A legjobbkor!
Horák Árpád 