A sonka finom. Serrano. Hogyne lenne finom!
Ennyit a magyar hagyományokról.
Elgondolkodva tömöd a szádba falatot, és közben az asztal másik oldalán ülő lányt bámulod. Folyamatosan fecseg. Borzalmas. Undorral fordulsz az ablak felé, aztán fél is állsz, és oda sétálsz. A diófa már hatalmasra nőtt a kút mellett. Megcsóválod a fejed, ahogy arra gondolsz, hogy milyen régen jártál már itt.
Az asztalnál ülők észreveszik a mozdulatot, és kérdezgetni kezdenek. Gyorsan megunod a mi vanokat, és lemész az udvarra.
Üres szívvel sétálsz le a lépcsőn. Minden más, mégis minden ugyanolyan. Semmi sem változott, és mégis.
A legfontosabb hiányzik. Az élet.
Temetésre jöttél.
Horák Árpád 