Aggodalom. Mustársárga aggodalom. Egy zenekari próba kakofóniája, a számban érzett keserű ízre összefutó nyál. Az égett hús szaga. A sietős lépteimet megtorpanásra késztető, a levegőt a tüdőmben tartó, a szívemet egy pillanatra megállító, az agyamban felbukkanó gondolat.
Vasárnap reggel. Citromsárga. Inkább napsárga. Vakító napsárga. Mint a tavasz, az ébredés. Friss, zamatos rostdús gyümölcslé. Az eső utáni ózondús levegő. És egy séta a hűs erdőben egy kánikulai napon.
Kudarc. Erős vörös. Nagyon erős, mély vörös. Élesen megszólaló csengő. Túlzottan sós. Túlontúl sós. Orrfacsaró izzadságszag. Egy elnyújtott lépésnél a futóhomokba süppedő lábam. Amiről tudom, hogy már nem tudom kihúzni. El fog nyelni. Végleg.
Horák Árpád 