Üzent nekem. Kétszer is. Talán háromszor. Az elsőre nem igazán figyeltem. A második már feltűnt. A harmadik után pedig felvettem vele a kapcsolatot.
És most felhivtam. Nem vette fel. És még nem is hívott vissza. De vissza fog. Tudom. Ki nem hagyná. Meg fogom kérni, hogy találkozzunk. És Ő igent fog mondani. Nem azért mert Ő keresett meg. Azért, mert tudja, hogy nincs más út.
Legalábbis remélem, hogy tudja.
Várom a találkozást. Nagyon! Pedig azt sem tudom, hogy mikor és hol. Bár ezek nem is olyan fontosak. Várom a találkozást, pedig fogalmam sincs róla, hogy ki Ő. Nem tudok róla semmit.
Semmit.
Horák Árpád 