Vártam, hogy megtörténjen. Hogy visszahívjon. Nem izgatottan, inkább kíváncsian. Hogy milyen lesz. Milyen lesz Ő. És megtette. Visszahívott. Ahogy vártam. Először azt gondoltam, hogy szándékosan megvárakoztat majd. De nem. Hívott, ahogy tudott. Halottam a hangján. A hangja bársonyos és búgó. Mégsem túl sok. Nem szerep. Őszinte.
És ez megfogott. Annyira meglepődtem, hogy az egyik mondatomba belezavarodtam. Mert nem erre számítottam. Nagyon nem.
De Ő is kissé zavart volt. Éreztem az elköszönésnél. A könnyedség, amit mesterségesen tartott fenn, kissé megbicsaklott.
De a lényeg: igent mondott. Én megkértem, hogy találkozzunk, és Ő igent mondott. Szóval találkozni fogunk.
Igen. Találkozni fogok Vele. Vele.
Horák Árpád 