A rákérdezéskor már zavar van. Amikor odaérsz, és elönt az indokolatlan düh, tovább fokozódik benned az értetlenség. Tegnap este, amikor leparkoltál a lakásod előtt a kocsival, akkor jön az első figyelmeztetés. Először szíven üt, de visszaszállsz a kocsiba, és elsimitod az ügyet.
Még be sem lépsz az ajtón, amikor már tudod, amit amúgy sem hittél teljes szívedből: nem ért semmit, amit csináltál. Rohadtul nem ért semmit. Semmit nem simitottál el.
Amikor bekövetkezik, összeáll minden. A jelek, a figyelmeztetések. Ahogy jöttek sorban. Egészen a végkifejletig. Szép is lehetne ez, ha nem ez lett volna a vége.
De ez lett a vége.
Megint elvettek tőled valamit.
Horák Árpád 