Mielőtt felérsz a másodikra, megállsz az elsőn. Először az első, aztán a földszint és most ez. A lépcső, mintha az égbe vinne. Mint a pólódon, amin Párizs éjszakai fényében áll a torontói TV-torony.
Az is az égbe visz.
Valaki úgy fogalmazta ezt meg, hogy a temető mellett élni. Mindegyik hasonlat nagyon találó.
Mint amikor egy halottas autó parkol le a nyugdíjasház előtt.
És a név. Ugyanaz köszön vissza harmadszor is. Sóhajtva nézed a harmadik példányt ebből a fajtából. Nem látod a lelkét: bezárkózott. Mégsincs vele gond. Sínen vagy.
Szó szerint sínen: úgy haladsz, mint egy gyorsvonat.
Mint egy kibaszott gyorsvonat.
Horák Árpád 