A kávéfőző nem működött. A nő előtte állt, és bizonytalanul nézte a villogó piros ledet, és jobbról és balról is alaposan szemügyte vette a gépet. Aztán egy sóhajjal a hűvös márványpultra támaszkodott, és fújt egyet, hogy az arcába hulló szőkésbarna haja ne csiklandozza tovább az arcát. Dühösnek kellett volna lennie: késésben volt, a főnöke ma várja tőle a prezentációt, és most kávé nélkül kell átküzdenie magát a reggeli csúcson. Ez bármelyik nap kiborította volna. De ez nem az a nap volt. És amikor a felismerés, hogy boldog, eljutott a tudatáig, visszament a nappaliba, és a füléhez emelte az addig a dohányzóasztalon heverő mobilját, és anélkül, hogy bemutatkozott volna beleszólt, amikor a másik oldalon fogadták a hivását.
– Megismerkedtem valakivel!
436. nap
Horák Árpád 