437. nap

A parkolót figyelő kamerák képét nézték mind a ketten, mégsem ugyanazt látták.
– Csak egy iskolás csoport!
Valóban úgy tűnt, hogy egy iskolás csoport érkezett. A gyerekek vad vágtában ugráltak le a buszról, és a tanárnőnek jól láthatóan nehezen sikerült valamiféle sorba terelni őket, hogy elindulhassanak az erdei ösvény felé. A monitorok előtt álló egyik férfi kinyújtotta a kezét, és szótlanul a hátsó parkoló képére bökött. Az erőteljes mozdulattól az ünnepi köpeny gazdagon hímzett ujja előre csúszott, eltakarva a kézfejét. A férfit zavarta ez, mert egyből odanyúlt a másik kezével, hogy visszahúzza. A mellette álló alacsonyabb, köpcös társa figyelme egy pillanatra a képernyőtől a kezén lévő ezüst gyűrű felé fordult, amin megcsillant a délutáni napfény.