Az öreg alvajáróként tette meg az utat a harmadik házig. A jól ismert úton a nappaliig az évszakhoz képest meglepően hűvös kilincs tapintásának emléke kötötte le.
Pedig jobb lett volna, ha figyel.
A tágas, világos nappaliban, ahova a nyitott teraszajtón át az úszómedence felől friss víz illatát hozta be a szél, minden szem a vele szemben álló, kosztümös nőre tapadt. A huszonöt körüli nő elkerekedett szemmel és a szájára tapasztott jobb tenyerével, megdöbbenve bámulta őt.
Az itt élő unatkozó háziasszonyokról sok mindent lehetett mondani, de senki nem gondolta ostobának őket. De még őket is meglepte a nő első mondata:
– Apa!
(444.) A kobold 6. rész
Horák Árpád 