Éva vékonyabb volt, mint Ádám képzelte. A combja alig volt vastagabb Ádám karjánál. Az arca sápadt volt, a szőke haja pedig kócosan keretezte az arcát. Aznap találkoztak először, és Ádám nézte, ahogy felrakta a lábát az almafa legalsó ágára, és a megfeszített izmai élesen kirajzolódtak a fehér bőrén. Ádám mögé lépett, és a fenekénél fogva megtámasztotta, amíg Éva egy felső ágért nyúlt. Ahogy elérte, máris tovább húzta magát, és a fa közepén leülve várta Ádámot. Ő felugorva elkapott egy ágat, felhúzta magát, és Éva mellé telepedett.
Éva már javában rágcsált egy almát. Boldog mosollyal élvezte az ízét.
– Kérsz? – nyújtotta Ádám felé.
475. nap
Horák Árpád 