Az ezüst színű autó csendesen gurult be a parkolóba a két nagyobb csoport közé. A sofőr azonnal kiszállt, és nem nézve egyik társaság felé sem, lendületesen becsapta az ajtót, és elnyújtott léptekkel indult el a pékség felé.
Megszokta, hogy így reagálnak az Aston Martinjára, de ez most valami több volt. Lelassított, hogy jobban befelé tudjon figyelni, majd meg is állt.
Megérezte, hogy ott van.
Másfél éve nem látta, és most mellbe vágta, hogy az érzés még mindig nem múlt el. Lehajtotta a fejét: úgy lógatta, mint egy búskomor kiskutya. Tudta, hogy ez egy sosrfordító pillanata lehetne az életének.
Mégsem fordult vissza.
Horák Árpád 