Az óriás lehajolt, és felvette a fél hegynyi kenyeret, amit leejtett, ügyet sem vetve a törpék királyának neheztelő krákogására. Már harmadszor esett rá valami a királyság kunyhóira, és ezt az alattvalók igencsak rossz néven vették. A király tudta, hogy várják tőle a megoldást, de hiába törte a fejét, nem jutott eszébe semmi okos. Háborút mégsem indíthat! A tárgyalások az óriásokkal viszont elakadtak: az óriások ugyanis pont annyira voltak ostobák, mint amennyire hatalmasak: rettenetesen. Az érvek mit sem használtak, a meggyőzés szóba sem jöhetett, még értelmes beszélgetés sem tudott kialakulbi.
Aznap, amikor a remény és a türelem egyszerre fogyott el, aznap érkezett meg a faluba Harmat Hanna.
572. nap
Horák Árpád 