A hideg harmat jólesett a lábának: a vágott seb még mindig égett, a farmer szárát felhúzva hagyta, hogy körbeölelje hűvös érzés. Mint valami gyógyszer, úgy hatott rá a fű érintése, és bár egy távolabb ülő idősebb nő ostoba arccal bámulta, a jókedv kezdte eluralni, átvéve a reggeli köd helyét a szívében.
A park ilyenkor még csendes volt, a családok csak késő délelőtt érkeztek, ilyenkor a futók birtokolták a tó mellett futó sétányt. A vadludak még nem érkeztek meg, hogy itt teleljenek át, néhány vadkacsa úszkált csak a nádas szélénél. Ez a nap jól indult, és sok szépet hozhatott volna.
Nem így történt.
573. nap
Horák Árpád 