Ez már a második volt, Martin mégis ugyanúgy megijedt, mint először. A csattanás és villanás egyszerre, amire ébredt, az agyából jött, felébresztette és megdermesztette. Mint egy villanykörte, robbant szét az agya, a szemén kiáramló fehér fény lézerként világította meg a szobát. Mozdulatlan maradt, rettegve pislogott a redőnyök felé, nem szabadulva a gondolattól, hogy még egy, és az agya nem tud már ellenállni, és ez a fény lesz az, ami a sötétbe taszítja örökre.
Nem kezdett el számot vetni az életével, nem vont mérleget, tudta, hogy még van egy feladata, mielőtt elmegy. Valamit még meg kell tennie.
Még a harmadik villanás előtt.
Horák Árpád 