A sötétebb bőrű lépett először a terembe, arab volt, félig biztosan, szerintem az anyja, kerek képe volt, a fiatalok pimasz jóképűségével, és mereven egyenesen tartotta a hátát, mintha vigyázba állna. A dupla B-s idegesen követte, úgy vágta le magát a székre, messziről, mint a vetődő kapus, azt gondoltad volna, három hete nem ivott sört, pedig de, tegnap este is itt ült, igaz két székkel odébb. Nem rendeltek, nem kellett, a lány a pult mögött, a copffal, készítette a két kávét, az egyik rummal, Puerto Ricoi, és a baracklé egy gombóc fagylalttal. Ilyen ízléses volt. Ezt szerette.
687. Nap
Horák Árpád 