Megrándult a lába, az oldalán logó kard a vádlijának ütődött, meztelen, barna felsőtestén izzadságcseppek csordogáltak lassan a széles, bordó bőröve felé, aranysárga, bőszárú nadrágja a bőréhez tapadt. A legmelegebb augusztusi nap volt, az óceán felől fújó szél nem enyhítette a hűséget, a kikötő tele volt városiakkal; halpiac nap volt. Ilyenkor felbolydult a móló végén álló kocsma is, megjelentek a király katonái, mohón nyelték az ingyensört, a forróság őket sem kímélte, sőt. Harmadszor nézett végig az utcán, ahol egészen a Templom térig ellátott, csalódottan, rántott kettőt az állán, aztán a lesietett a lépcsőn, és eltűnt a kabinjához vezető folyosó vörös szőnyegén nyomot hagyva maga mögött.
694. Nap
Horák Árpád 