A tó felől kelt fel a nap, és elűzte a hajnali párát egy szép reggel ígéretével. Olyan reggelével, amikor minden sikerül, a szerelmek beérnek, az ajkak összeforrnak, és a testek összefonódnak, hogy bizonyítsák: az élet szép. A völgy a tavasz halványzöld ruhájába öltözött, kék virágok vették át a fehérek helyét, a fűszálak az ég felé törtek, mint anyja után nyújtózó gyermek karja, mosoly volt mindenütt, igazán mély, őszinte jó, kecses bájba hajló fiatal akácok ujjként szétnyíló levelei játékos árnyékot rajzoltak, három pillangó propellerként keringett, boldog önfeledtséget hoztak, és azt üzenték mindenkinek, hogy csak könnyedén, lazán érdemes, rázz le magadról mindent, ami izmaidat görcsben tartja.
701. Nap
Horák Árpád 