A 709-es lövészezred tizennyolc hónapja feküdt a lövészárokban, bármilyen élőlény felbukkanásának örültek volna, és éppen az otthoni dolgokról mesélt nekik Szemjov, amikor megérkezett a parancs, hogy frontális támadással kell bevenni az erődöt. Mikita azzal a tekintettel fordult a föld felé, amivel a halálra ítéltek néznek, azok, akik beletörődtek a sorsukba, elfogadják, ami jön, és szépen néznek. Szépen néznek, a bölcsek ártatlanságával, az árvák hazavágyásával és a mindent elsöprő erővel bíró akarattal rendelkezők szelíd magányával.
Mikita a törzsszállásra ment, közben biztatóan körbeintett, tudta, hogy tőle várják, példával járjon elő, de a szinlelés nem volt az erőssége, az arcára volt írva, hogy onnan nem tér vissza senki.
709. Nap
Horák Árpád 