A békakirályfi a partra ugrott, hármat brekegett, majd nem mozdult. Ilyenkor jöttek reggelenként a sáskák, csapatokban vonultak, és akkora zajt csaptak, hogy a lápvidék folyótorkolat felőli része mozdulatlanná merevedett, és csak rájuk figyelt. A raj a mocsár mellett álló cserjékre szállt le, mégis folyamatosan mozgásban volt, mint egy élő, zöld felhő. A kócsagok kinyújtott nyakkal figyeltek, hosszú lábukat fel-le mozgatták, építkezéseken dolgozó darukra hasonlították, azokra, amiket mindig sárgára festenek. Egy bagoly alváshoz készülődött, szürke tollait rázta, fejét a felkelő nap felé fordította, rosszallóan pislogott, mint aki örök éjszakát akar. A pára nem mozdult a víz felett. Egy őszi reggel ehhez kevés.
712. Nap
Horák Árpád 