Piros napernyő tartotta az árnyékot a pár felett, akik medence partján ültek a nyugágyukban, és már a harmadik koktélt itták, pedig csak negyed órával múlt dél. A koktél hatott, hangosan nevettek, a nő időnként sikítva, és nem érdekelte őket senki, csak egymásra figyeltek, a nő a férfira, a férfi a nőre. A kettőjük között álló asztalon, egy nyitott díszdobozban egy gyémánt fénylett és csillogott, mint a nő szeme. Csak az alkohol és a pénz tud így hatni. Kiráz a hideg tőle, a bőröd libabőrös lesz, az arcod kisimul, és nyílt tekintettel nézel a világba, úgy, mint aki belső erő birtokában van.
735. Nap
Horák Árpád 