739. Nap

Az előszoba bejárati ajtó felőli oldalán állt, mereven, fekete zakóban és fehér színű ingben. Nem látta az órát, ami hat óra ötvennégyet mutatott, mégis tudta, hogy pontosan érkezett. Mindig pontos volt, ezt fontosnak tartotta, az egy számmal nagyobb öltöny és a túl széles nyakú ing viszont nem zavarta. Lezsernek gondolta ezt, tévesen, mert inkább látszott tőle ostobának, mint könnyed eleganciával öltözőnek. A professzor türelmetlen volt, de nem mutatta, várt, hogy háziasszony őt is megszólítsa, és elmondhassa, amiért jött. Nagy elhatározással érkezett, olyannal, ami megváltoztatja az életet, és egy másik emberét is. Magában bosszankodott, hogy a virágcsokrot otthon hagyta a nagy sietségben.