Fred szégyenkezve fordult Susan felé. Próbálta felhívni magára a figyelmet, de Susan csak vadul türögette szőke fürtjeit a füle mögé, és előre hátra hintázott az ülésben, amennyire az öv engedte. Susannak még nem kellene elmennie, csak most kezdte az életét, ő meg csak magára gondolt. Fred imára kulcsolta a kezét, a tekintetét az ég felé fordította, és fohászkodni kezdett. Engem vigyél, uram, őt meg óvd meg, valami ilyesmit mormogott, összefüggéstelenül, és aggódva, hogy nem jól csinálja. Aztán jött az érzés, hogy sikerült, a kérése átment, Susan élni fog. Aztán meg jött a zavar, hogy, na ezt hogy oldod meg, uram.
Susan nagy sóhajjal hátradőlt, Fred valami biztatót akart mondani, de gép egy hatalmas robaj kíséretében a földnek csapódott, és mindent elborított a füst és finom, szürke por.
(755.) Isten megbocsát 9. rész
Horák Árpád 