Legalább negyven fok volt, Frednek mégis jól esett a durva, barnás színű pokróc, amit a tűzoltó a hátára terített. Látott már ilyet a híradóban, és nem értette miért csinálják ezt, de Fred jobban érezte magát tőle, szinte vidáman nézte a füstölgő roncsot. Valaki egy bögre gőzölgő teát nyomott a kezébe, ez is forró, gondolta, és nem értette, hogy került ide ilyen gyorsan ennyi önkéntes. A gép egy völgybe zuhant, egy fiatal cserjékkel sűrűn benőtt részre, egy tiszta vizű patak mellé. Fred sehol nem látott házakat, a sárga virágok illata ismerős volt, de nem tudta beazonosítani, csak tudta, hogy ismeri; a házuk mögötti dombokon is ilyen virágok nőttek.
(759.) Isten megbocsát 11. rész
Horák Árpád 