765. nap

Ezüstösen csillogott, és messziről látszott a sűrű, fénylő felületről, hogy higany folyik az utcán. Az emberek morogva kerülgették, féltek tőle, soha nem láttak még ilyet. Nem csak az volt a meglepő, hogy egy mérgező nehézfém esővízként hömpölyög az út menti árokban, hanem a mennyisége is. Több ezer liter lehetett, bár a végét senki nem látta, pontosabban az elejét, mert az emberek azt beszélték, hogy a semmiből tűnik fel. A polgármester a rendőr kapitánnyal tanácskozott az utca közepén, és örültek volna, hogy végre történik valami az ő kisvárosukban is, de ezt nem értették, és ez megijesztette őket. Senki nem értette. Egy kisfiú mutogatott csak az égre, de rá senki nem figyelt. A tekintetek a földre szegeződtek.