Felhős és napos időszakok váltogatták egymást, langyos déli szél fújt, a tó felől kócsagok rikoltását hozták a hullámok. Lassan ébredt a völgy, álmosító hőség ült rá a lelkekre, és szegezte őket a földhöz. Óramű pontossággal érkezett a jégkrémes autó, aznap is. Rátolatott a dupla szárnyú, még zárt kapura, és kettőt dudált. A szokásos hajnali rituálé.
Fentről távirányítással engedték be, de morogtak – utálták, hogy kezdődik a nap. Laposat pislogva lépett elő a portás, intett, hogy induljon. Ólom súly húzta még a lábát. Rendesen már ébren lett volna. Az a nap nem ilyen volt.