Vadul, mégis bizonytalanul rágta a parlagfüvet; valami keserű, méregszerű íz keveredett a sárga virágból kiszóródott virágpor édeskés ízével. Nem is volt édes, csak Niel agya kötötte össze a mézzel és a szerelemmel. Rágás közben Sarahra gondolt, ami nem volt különösebben meglepő számára: folyton rá gondolt. A banya bólogatva magyarázott valamit, elmúlik az allergiája, mondta, vagy inkább böfögte, igazi gusztustalan teremtmény volt, a világon semmi emberi nem volt benne. Niel csak rágott bőszen, konokul, a szívében kétellyel és valami földöntúli boldogsággal, hogy végre valami teljesen értelmetlen dolgot művel, és a tudattal, hogy ennek Sarah örülne. Sarah igazi szabad szellem volt, épp Niel ellentéte.
773. nap
Horák Árpád 