Hűségesen követte, vadul bólogatva, többször is a levegőbe ugrott, miközben megkerülte a kutat – teljesen feleslegesen. Aztán újból a gazdája után rohant, és időnként mekegve figyelmet követelt tőle. Carennek nevezték el, furcsa név egy kecskének, mégis mindenki elfogadta, talán az emberszerű reakciói miatt. Már az érkezése utáni harmadik napon világos volt, hogy ez a két hónapos gida szerelmes a gazdájába. Minden percét mellette töltötte, és igyekezett a kedvében járni. Mivel megnevettette, mikor a farakás tetején várta reggel, ezt minden nap megismételte, aztán a sikert besöpörve, nyargalászni kezdett körülötte. Mindig láb alatt volt, egészen addig a napig, amikor a tanyán minden megváltozott.
(818.) A szerelmes kecske
Horák Árpád 