Dühösen lépett fel a trón melletti, bordó bársonnyal bevont emelvényre. A főapát tíz perce ment el, az idő csigalassúsággal haladt, az erős szél meg úgy vágta be a spalettákat, hogy azok hétszer visszhangoztak vissza a katedrális főszárnyában. A hercegnek fájt a feje, minden zaj kínszenvedéssé fokozta a fájdalmát, az előző este szép emlékei pedig viharos sebességgel halványodtak el, és minden arra mutatott, hogy egy borzalmas nap következik. Csak a kora nyári meleg, ami a kétszárnyú ajtó alatt a port felkavarva beáramlott, csak az adott némi reményt. És a lány a fehér ruhában. A herceg gondolatai nála jártak, a mosolyán, a félszegen lehajtott fején. És a gyönyörű szőke haján.
831. nap
Horák Árpád 