836. nap

A rozsdás kerítés mögül figyelő lekonyult fülű kutya szőre alig borzolódott fel a viharos széltől. A nő – a rózsaszín sportcipőjében – akkor szállt ki a kanárisárga terepjáróból, amikor a szél szünetet tartott, hogy aztán újult erővel csapjon le újra a vihar végében hiába reménykedőkre. Cassii – így hívták a nőt – beletűrt élénkpiros tüskehajába, és bár úgy ütött el a környezetétől, mint egy orr hegyére nőtt pattanás, magabiztosan megindult a gazdasági bejárat felé, ami a telep északi, erdővel határolt oldaláról nyílt. Tudnia kellett, hogy az ajtó nincs zárva, nem kopogott, csak lenyomta a kilincset, és belépett. A vasajtó döngve csapódott be utána; mintha örökre el akarná nyelni.