Jean-Cloude a sárga-kék kockás ingben úgy nézett ki a ballagó diákok diákok között, mint egy béna kanári. Orángután-szerű karjai úgy lengtek körülötte, mintha le akarná kaszálni az asztalon katonás rendben sorakozó sárga folyadékkal töltött poharakat. Fanta. Fintorgott, elfordította a fejét, és újra Klárit kereste a tekintetével. Húsz perce volt itt, de a lány nem várta a megbeszélt helyen. Jean-Cloude mozgatni kezdte a lábujjait, a jobb válla rángatózott, és bárhol szívesebben lett volna, mint az egykori gimnáziuma hátsó udvarán. Jetinek hívták. Akkor telt be nála a pohár, amikor az igazgató az év végi értékelésben is így nevezte. Jeti. Akkor lett először öngyilkos.
863. nap
Horák Árpád 