871. nap

A sugárútról fordultam a dombon álló házunk felé, amikor eldöntöttem: elviszem Crissyt Hawaii-ra. Két éve terveztük már az utat, de először Crissy barátnője, aztán az én munkahelyem szervezett keresztbe. Crisy reggel, a kávéját szürcsölve szembesült a rossz hírrel, tettetett vidámsággal mondta, hogy nem baj, majd jövőre, én meg egyből tudtam, hogy ez így már sok lesz. Így aztán ott, a házunkhoz vezető szerpentinen felhívtam Mr Garibaldit – aki lengyel volt, nem spanyol vagy olasz, ahogy a cégnél mindenki gondolta -, ő pedig egyből rábólintott a két hét szabadságra. Még egy telefon az utazásszervezőnek, és máris minden készen állt, hogy másnap repülőre üljünk, elutazzunk Crissy kedvenc szigetére. Gondoltam én.