Büszkén emelte fel a fejét, nem mint a macskák általában, királynői módon tartotta a fejét, és a faasztalra tett tányérját nézte. Álmosan pislogott, egy kis gúnnyal meg lenézéssel, nem nyávogott, semmilyen módon nem jelezte, hogy két napja nem evett. Furcs lassan piszkálta ki a dobozból a konzerv macskaeledelt, néha megszagolta, kedve lett volna megkóstolni is, de Greti szerint ez gáz, és Furcs vakon követte Gretit, itta a szavait, mint iránymutatást és kényszert. Greti öt évvel idősebb volt nála, érzelmileg inkább hússzal, viszont az új dolgok kipróbálását kerülte, mint a pestist.
Furcs letette a macska tányérját a földre, végigsimított a hátán, aztán elővette a mobilját, és felhívta az árvaházat.