Mécses lángjával törte szét az éjszakát a fény.
Sebastian a harmadik útjáról január elején ért vissza. India kincseket, vagyont és a távollét gyötrelmét hozta el neki. Janet két éve nem látta, a jegyességet már nyolc éve adták vissza, és az apja hét hónapja halt meg. George, az öccse, nem tartott vele az utolsó úton, ő írta meg, hogy az apjuk halott, de a királynő kitünteti, és London minden háza nyitva áll előtte. Sebastian Janet akarta, már a nagy bál óta, a krémszínű szoknyájában, a feltűzött hajával és mosolyával. Talán most. A hajó befutott a kikötőbe, Sebastian kinyitotta a szívét, ahogy az apja kérte tőle.
Nem elég kevesebb, mint ami kell.
Horák Árpád 