(910.) Óvatosság és bátorság

Nem tudott beszélni vele, feszélyezte, próbált könnyed lenni, de befeszült. Segítséget kért volna, ha lett volna kitől. Nem ment a szeretet, nem ment az adás, az egész egy hajókatasztrófa és földrengés keverékének tűnt, és mintha öt perc után jött volna fel levegőért. Az univerzum távoli sarkában érezte magát egy idegen bolygón, gyilkos lepkék és óriás szitakötők között. A szivárvány és az eső egyszerre érte el a lelkét. Mennie kellett volna, de nem indult. Az óvatosságot választotta.
Félt.
Egyszer félt csak ennyire azelőtt. Most hitte, hogy más lehet,de a vihar nem előre vitte, egy sziklához csapta és odaszorította. Örökre.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s