915. nap

Csendesen folyt a patak a völgy északi végénél, megnyugodott,miután az éles sziklákon lerohat a mélybe. Ez az egy patak tartott csak észak felé, mint egy renitens diák, az Eger is dél felé vitte az őszi lombot, egészen a Dunáig. Szerda volt, a hét közepe, egy utolsó kellemes őszi nap, az almák már a pincében voltak, beládázva, a fű sárgult, a macskák híztak, várva a telet. A sír a falu szélén, a temető mellett, egy zsákutca gazos végében állt, nem megszentelt földben. Pont ahogy élt, kirekesztve, egyedül, mindig magányosan.
Senki nem beszélte azt a nyelvet, amit ő.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s