922. nap

Hosszú, lapos, forró köveket sodort partra a víz, néhány tengeri sünnel meg barna algakupacokkal. Tipikus vihar utáni látvány volt, mint Carry néni a Kalózház előtt reggel hétkor, részegen. A komp nem indult el már három napja, a két tucat turista meg a félszigeten rekedt, és egyiknek sem jutott eszébe, hogy a hágón át, négyszáz kilométert kerülve térjen haza, hogy folytassa az unalmas hétköznapjait. Vonzóbbnak tűnt telefonálni és a viharra fogni az egészet, így a kirándulás izgalmasabbnak és élettelibbnek látszott, a meleg barna sör szinte kötelezőnek, a történet újramesélése meg csábítónak. Gregor annak a szőke lánynak fogja elmesélni, aki a fénymásoló melletti irodában bujkált, ha túl rövid szoknyát vett fel, és már unta a mohó férfitekinteteket.