Ott leszel, ahol én is állok? Arra nézel majd, át a hegyen, a nyomjelző lövedékek után. Mint én. Követem magam piros ruhában, dobogó szívvel, tudva és érezve. Ettől erősen, mert Te ott vársz majd. Szépen, mosolygó szemmel, vágyakozva, pont mint én, hogy megtaláljuk egymást. Én téged akarlak. Hiszek vagy tudom; bárhogy is, megyek. Nem lehet másként, hiszem hívsz, és ott vársz majd.
(936.) Ugye ott vársz majd?
Horák Árpád 