Kategória: Uncategorized

Egyszerre fordították a fejüket, a szőnyeg középen ültek, és mint az ikrek, egyszerre mozdultak. A piros rövidnadrágost nézték, ők is, mint mindenki, pedig ő meg sem szólalt. Hárman mosogattak a konyhában egyszerre, annál az irreálisan kicsi mosogatónál, aminél egy ember is csak nehézkesen fért el. Három pohár volt, amit addig használtak, Judit kétségbeesetten nézett körül… Tovább (1114.) Ikrek →

A hetedik sejtben született meg, ugyanolyan méhecske volt, mint a többi, csak rózsaszín szárnyakkal. Egyből kiközösítettek. Egymillióból egy volt. Gyanús. Azonnal extra feladatokat kapott, terhet raktak a terheire, és várták, hogy mikor omlik össze, mikor adja fel, mikor nem tér vissza a kaptárba - soha többé. De a rózsaszín szárnyú visszatért. Mindig visszatért, erősen, sőt… Tovább (1114.) Rózsaszín szárnyak →

Egy piros rongyot húzott maga után, úgy jött ki a nádasból, emiatt pont úgy nézett ki, mintha kendő lenne a nyakában, és egy divatbemutatóra készülne. Délután fél négy volt, mégis az éjszakai magabiztosságával haladt előre, óvatosan, mégsem félve. A tó környéki békák miatt járt oda, kölykei voltak, a szájába hét békát is el tudott vinni… Tovább (1113.) Róka koma →

Tavasz van. Neked. Ez nem az az évszak, ami átsiklik rajtunk egy nap alatt, hogy aztán a nyár perzselésével égessen szét mindent egy kánikulai délutánon. Ez igazi tavasz. Hónapokig tartó, rügyet csalogató, a szíveket vággyal megtöltő tavasz. Neked. Mert szereted. Elindul valami, életigenlő boldogságot adó határtalan, varázslóknak van csak ereje ehhez, amikor késüket körbeforgatva idézik… Tovább (1112.) Lila krókusz nyílik a kert végében →