Egyszerre fordították a fejüket, a szőnyeg középen ültek, és mint az ikrek, egyszerre mozdultak. A piros rövidnadrágost nézték, ők is, mint mindenki, pedig ő meg sem szólalt.
Hárman mosogattak a konyhában egyszerre, annál az irreálisan kicsi mosogatónál, aminél egy ember is csak nehézkesen fért el. Három pohár volt, amit addig használtak, Judit kétségbeesetten nézett körül legalább egy koszos tányérért, de semmi. Kénytelen volt megfordulni. Fülledt volt a levegő a villában. Senki nem akart igazán ott lenni.
A harmadik szünet után állt be a csend. Az a csend. Az a csend, ami miatt eljöttek. Judit pislogva nézett előre. Céllal indult el otthonról, konkrét céllal.
Az élet meg orrba vágta.
Horák Árpád 