Körtánccal kezdtek, ami szédületes szirtakiba csapott át. Nyolc óra sem volt még, a hangulat a legjobb hajnalokat idézte, az ünnepelt a kör középén pörgött, egy pát meg már a szomszéd udvarban ült a padon. Egy imaház és egy sekrestye állt ott egymás mellett, meghökkentően kicsi méretben. Az imaházban csak tizenkét szék fért el. Katolikus templomokhoz szokott szemnek szembetűnő volt a puritánság, a falon mindössze egy kereszt lógott, igaz az színaranyból. A Szépek jártak ide. A városban nevezték el így őket, mert a nők fehér kötényt kötöttek a fekete szoknyájuk elé. Nagyjából ez volt minden, amit tudtak róluk. Zárt közösség volt. Teljesen zárt.