(1112.) Lila krókusz nyílik a kert végében

Tavasz van. Neked.

Ez nem az az évszak, ami átsiklik rajtunk egy nap alatt, hogy aztán a nyár perzselésével égessen szét mindent egy kánikulai délutánon. Ez igazi tavasz. Hónapokig tartó, rügyet csalogató, a szíveket vággyal megtöltő tavasz. Neked. Mert szereted.

Elindul valami, életigenlő boldogságot adó határtalan, varázslóknak van csak ereje ehhez, amikor késüket körbeforgatva idézik meg az erőnek körét. Jönnek a színek, méhek rázzák potrohukat, szemek kezdenek csillogni, kezek ölelnek szorosan, mutatva a vágyat, amit Isten plántál halandók vérébe – csak tavasszal.

Felemel ez. És fenn tart, hogy a másnap is aznap legyen, és örökké nyíljon a krókusz a tenger hullámai előtt fejet hajtó homoksáv mögött.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s