(981.) Rebecca 6

Rebecca. A neved feltölt, elrepít, és a szépség birodalmába kerülve tükröződsz bennem vissza, reggeli fénysugárként. Nézem az arcod, a szívem tele, az ölembe vonnálak; örökre. Te értesz és akarsz. Szemben családdal, szemben barátokkal, meg a világgal persze; benne önmagaddal és velem.

Szerelmes vagyok beléd. Tudod.

Hozzászólás