Még nem jött fel a nap, a madarak mégis olyan vidáman csiviteltek az aranyeső ágain, mint egy boldog, nyári délelőttön. Karen ünnepre készült, Fred születésnapjára, és arra, hogy megkérik a kezét. Egy hete tálalta meg a gyűrűt Fred zakójának bal zsebében, Karen nem kutatott, tisztítóba vitte a ruhákat, Fred is tudta, furcsa is volt Karennek, hogy nem kapcsolta össze a két dolgot. Fred többször elrévedt az utóbbi napokban, csak hümmögött, amikor reggeli közben Karen mesélt neki; és most a gyűrű. Karen várta, hogy az élete végérvényesen megváltozzon, fehér ruhában állhasson a templomban a férfi oldalán, akit szeret, és felköltözzenek a dombra, a gazdag családok közé, ahogy Fred mindig is ígérte.
995. nap
Horák Árpád 