Fekete karkötő van rajtam ezüst széllel. Az oltárról vettem le három éve. Egy kis, budai lakás egyetlen szobájának sarkában állt az alacsony asztal, az ablakok meg a belső udvarra néztek. Mindenütt töredezett beton. Két rhododendron kaspóban, itt soha nem virágoztak, de zöldet hoztak a szürke mellé. Nem szerettem ott. Miattad mentem, és mégis. Ültem a padlón, hátam a falnak vetve, és figyeltem. Nem jött el a csoda, azóta sem, úgy, ahogy vártam. Te jöttél helyette. Te jöttél, és hoztad el a karkötőt. Köszönöm.
(1025.) Harminc perc
Horák Árpád 