Nem tudom mi ez. A körtefa előtt hever, fehéren, mint a napon száradt csont. Masszaként terül szét, szabályos kör alakban, nem úgy, mint egy bálnahányás, kérges felszíne meg barázdáltabb a vén Náncsi arcánál. Nem én tettem ide, az elöljáró gyanakodva méreget, az orrát horkantva felrántja, – ne számítson bizalomra itt az, aki még csak harminc éve él a faluban. Végül a szomszéd kisebbik fia világosít fel: ez egy sterrica speniosa. Magyarul karátkő.