Azt az érzést keresem, ami végtelen szivárvány mögé dobja a hajadat, meg egyszerre száz virágot hagy kinyílni, és szép zöld bársonyt hoz eléd nézőként reggel, mert nem engedi másra vágyni a szívedet. Egység ez, meg hadseregek ellen vonuló vihar, tengert korbácsoló széllökés, meg a szálloda legfelső szintje, ahova soha nem jutsz be. Hisz nem is akarsz.
Azt az érzést keresem, ami összeköt veled és a leglényegtelennebbé teszi a dolgokat. Örökre. Örökre, hogy ne kelljen már újra és újra keresni.
Horák Árpád 